vasárnapi betű, littera dominicalis: azt a napot jelöli, mely a naptári év első hét napja közül vasárnap, s így kijelöli, hogy a naptári napok a hét mely napjának felelnek meg az adott évben. Egyben segédeszközül szolgál annak megállapítására, hogy egy adott dátum szerinti nap a hét melyik napjára esett. – A naptárkészítés legfontosabb segédeszközének számító betűrendszer lényege az, hogy az öröknaptárban a hetinapokat január 1-vel kezdődően végig az egész éven át, kötött sorrendben az ábécé első hét betűje - A, b, c, d, e, f, g - jelöli. Ezek a napibetűk, melyek folyamatos ismétlése osztja az egyes naptári éveket hetekre. (Manapság általánosan csak nagybetűket használnak erre a célra.) Hagyományosan az "A" piros színnel nyomtatott nagybetű. – Mivel sem a közönséges, sem a szökőévek nem oszthatók héttel maradék nélkül, ezért az év napjai nem esnek évről évre ugyanazokra a heti napokra.  – A ~k a →julián naptárban 4 x 7 = 28 év (azaz egy szoláris ciklus, vagy napkör) alatt; a →gregorián naptárban 400 év alatt ismétlődnek. – A szökőéveknek két vasárnapi betűje van, s tört alakban szokták írni. Az első betű január 1 – február 24 közötti, míg a második a február 24-től dec. 31-ig terjedő időre vonatkozik. Pl.: 2008 vasárnapi betűi: f/e, 2012-é: A/g. T.J.P.

Szentpétery 1985:39. – Schalk Gyula: Idők–korok–naptárak. Naptártörténet és naptárszerkesztés. Bp., 1993:89. (Schalk szerint a vasárnapi betű nem a vasárnapok betűjele, hanem azt mutatja meg, hogy az év milyen nappal kezdődik, azaz milyen tipusú az esztendő. A napibetűk fordított sorrendjét tartja helyesnek, s szerinte a piros színű nagy "A" a vasárnapokat jelöli.)